Takáts Gyula (1911-2008) – író, költő, műfordító

1911. február 4-én született Tabon, Somogy megyében. Kaposvárott járt középiskolába, majd – miközben festeni is tanult – a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. 1934-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, földrajz, geológia és filozófia tárgykörben. 1939-től tíz éven át tanított munkácsi és kaposvári középiskolákban. 1949-től Kaposvárott a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója, később a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője volt, míg 1971-ben nyugdíjba nem ment. Tab és Kaposvár, majd Balatongyörök díszpolgára (1971, 1973, 2003). 1957-től a Magyar P.E.N. Club tagja és 1994-től alelnöke. 1985-től a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.
Verseivel fő célja: “elősegíteni az oly soká késlekedő sajátosan dunántúli irodalom ügyét, és megteremteni olvasóközönségét.” Takáts Gyula összegyűjtött verseinek két kötete, a Felhők Árkádiából, valamint a Más távlat 1986-ban és 1987-ben látott napvilágot.

Munkássága, noha a líra középponti szerepét, dominanciáját nem lehet kétségbe vonni, mind művészileg, mind tudományosan igen sokirányú volt.

Prózai művei:
Vágják a berket (1942) című kisregényben – a gyakran életképszerű novellákat előlegezve (Kinek könnyebb? 1963) – a Balaton mellett élők sajátos életmódja válik témává; a természet modern civilizáció előtti érintetlensége nosztalgikusan jelenik meg.
Takáts Gyula doktori értekezésében és későbbi tudományos munkáiban, tanulmányaiban (A somogyi Nagyberek, 1934; Somogyi pásztorvilág, 1986; Csokonai Somogyban, 1991) általában a berki emberek életmódjáról, szokásairól, a Dunántúl történetéről és irodalmi-kulturális emlékeiről szól.
Jelentősebb esszé- és tanulmánygyűjteményeiben szintén ott munkál szűkebb hazájának talajt jelentő tapasztalata és szeretete, de személyesebb hangú, főként irodalmi tárgyú emlékezéseiben, vallomásaiban és jegyzeteiben megállapításai mindig az esztétikai tapasztalat általánosabb látókörébe ágyazódnak.

1956-ban Becehegyen vásárolt egy szőlőbirtokot. Nyarainak nagyobb részét itt töltötte, s írói műhellyé vált házában alkotott. Számos versében megörökítette a györöki táj szépségét. De írt birtokáról, pincéjéről és az ott végzett házkörüli-, szőlészeti munkáiról is. Becei ihletésű költészete nagyon sokszínű. Birtokán meglátogatták írók, költők és művészek. Többek között: Jankovicz Ferenc költő, Bárány Tamás prózaíró, Laczkó András író, Fodor József és Kenessey Jenő zeneszerző. Írásaikban ők is megemlítik a táj szépségeit és Takáts Gyula borral és szőlőműveléssel kapcsolatos tevékenységét.

A kortársak mellett mindenekelőtt Csokonairól, Rippl-Rónairól ír szívesen s hozzáértéssel, továbbá Berzsenyi-esszéi jelentősek.

Műfordításai közül Janus Pannonius-, Horatius- és Petrarca-tolmácsolásai emelhetők ki, valamint a Carmina Buranából és Taurinus Istvántól fordított részletek.

Takáts Gyula életművének jelentőségét kritikai-irodalomtörténeti visszhangja mellett számos díj is tanúsítja.
Hosszú betegség után, 2008. november 20-án hajnalban hunyt el Kaposvárott.

Kitüntetései: Baumgarten-díj, József Attila-díj, Kossuth-díj, Déry Tibor-díj, a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje, a Magyar Köztársaság babérkoszorúval díszített Zászlórendje.

Balatongyöröki díszpolgári címét 2003. április 11-én kapta.

(Forrás: pim.hu)

Megosztás Email

Frissítettük adatvédelmi szabályzatunkat. Oldalunk sütiket használ. Részletek...

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás