Története

 

A település a Keszthelyi- és a Szigligeti-öböl által határolt területen helyezkedik el.

Balatongyörök történeteA falu már az őskorban is lakott volt, ezt bizonyítják az itt talált régészeti leletek. A kőkorszakból kőbaltát, a Kr.e. III. századból rézfejszét találtak a régészek. Római kori telepet és fürdőmaradványokat találtak a Kr.u. III. századból a Balaton-parttól néhány száz méterre, a Szépkilátó mellett. A római kori település romjaira épült később a középkori falu. Az Almádi Apátság (ma Monostorapáti) alapítólevelében lehet először találkozni a település nevével, 1121-ben. Elnevezését valószínűleg a szigligeti bán (II. Atyusz bán) fiának, Gyürknek köszönheti.

A török időkben a település viszonylag épségben maradt. 1696-ban már Meszes Györök néven lehet hallani a településről. Ezt a nevet annak köszönheti, hogy a település lakói a halászat mellett mészégetéssel foglalkoztak. A falu 1734-ben a Festetics család tulajdonába került.

A falu életében a változást a 20. század eleje hozta. Ekkor jelentek meg a rendszeres fürdővendégek, 1902-ben megépült a falut átszelő vasút, majd öt év múlva elkészült a strandfürdő is. Az ehhez szükséges területet II. Festetics Tasziló ajándékozta a falunak. Tulajdonjogát azonban megtartotta. Az 1910-es években indult meg a strand parkosítása, s ekkor ültette Lady Hamilton, Festetics Tasziló felesége a ma is látható platánsort. Ebben az időben kapta a ma is ismert Balatongyörök nevet a település.

A fürdőtelepet 1920-ban nyilvánították üdülőhellyé, 1932-ben pedig elkészült a strand melletti móló is.

Az egykor egy utcából álló település a fürdőélet megindulása után fejlődésnek indult. Önálló plébánia épület, kialakult a villasor és új utcák születtek ebben az időben. 1990-ben a település az Európa legszebb falvainak járó Európafalu (Prix d’Honneur) kitüntetést vehette át.

Képek a történelmi Balatongyörökről